|
Szállást keres a Szent Család! |
 |
|
Írta: Orbán Csaba
|
|
Karácsonyra
készülődve eszünkbe jut egy hajdani család, amely az éjszaka csöndes magányában
éjszakai menedéket, szállást keresett, azon a bizonyos éjszakán. Mindenkinek
terhére volt, mindenki szembe csukta velük az ajtót. Ha nekik egy szénás-szalmás istálló,
állatok társaságával megfelelt, hogyne fogadná be a falu néhány lakója, ha csak
egy éjszakára is a jó meleg szobába. Pár évtizeddel ezelőtt, szüleink
idejében nem telhetett el Szent Család-járás nélkül egy Advent sem. Népes falu
lévén, Jobbágytelke minden utcájában egy-egy Szent Család képet kísért
szállásra a fiatalság és minden olyan lakos, aki csatlakozni szeretett a
kísérethez. Az első Rorate-misén a falu plébánosa megáldotta, megszentelte a Szent
Családot ábrázoló képeket. Esti harangszókor gyülekeztek, majd betértek
csoportonként az utcák első házaiba. A kapuhoz érve a ,,Szállást keres a Szent
Család,, kezdetű éneket énekelték. A kíséretet a Szent Család képet vivő
személy vezette.
1. Szállást
keres a Szent Család,
De senki
sincs ki helyet ád.
Nincsen
aki befogadja
Őt, ki
égnek s földnek Ura.
2. Az
idő már későre jár
A madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városában.
3.
Legalább
ti, jó emberek
Fogadjátok a kisdedet.
Házatokra boldogság száll
Ha betér az Égi Király.
Az utolsó szakaszt a befogadó
család énekli:
4.
Ne
sírj tovább Szűz Mária Ne menjetek ma máshova.
Szállásunkat mi megosztjuk
Kis Jézuskát befogadjuk.
Ajtót nyitottak az esti vendégeknek. A
képet vivő személy miután betért a hajlékba, ezt a köszöntőt mondta:
,,Elhoztam hozzátok a
Szent Család képét, remélem szívesen fogadjátok.,,
Szertartásról révén szó
könyörgéseket, litániát végeznek, majd énekkel és az esti ima, Úrangyala
imádságokkal válnak el a képtől:
1) Ó,
Jézus, Jézus
Ó, kegyes Jézus
Légy velünk.
2)
Ha
bűn éget,
Ha ver az élet vihara,
Csillagunk éjben,
Segíts a vészben Mária.
3) Mária
őre,
Hű kisérője,
Szent
József, a beteg ágynál
És a
végórán védelmezz.
4) Ha
erőnk nincsen
Példátok intsen,
Szent család.
5)
Könyörgünk Néked
Szent békességet.
Adj nekünk.
6) Ha
szívünk tiszta,
Megnyílik majd a Mennyország.
Minden háznál egy teljes napot
nyer befogadást, majd ismét esti harangszókor a háznál gyülekeznek. Itt már a
családfő viszi a képet a következő házhoz és ezzel az énekkel búcsúznak:
·
Adjon
Isten jó éjszakát
Küldje hozzánk Őrangyalát.
Terjessze ránk szent áldását
Köszöntsük szép, Szűz Máriát.
·
Köszöntsük
szép Szűz Máriát
Vele együtt Ő Szent Fiát.
Jézus, Mária szent neve
Legyen nekünk örömünkre.
· Íme,
eltűnt a fényes Nap
Felkele még nekünk holnap.
Míg számadásom nem egész
Nem vagyok még az útra kész.
· Íme,
sötétbe maradok
Jöjjetek égő csillagok.
Ragyogjatok égő tüzek
Dicsőült mennyei szentek.
· Te is
őrző szent angyalom
Dalold tovább csendes dalom
Míg a testem nyugosztalom
Légy mellettem Oltalmazóm.
Jó pár évig kimaradt ez a népszokás, de az utóbbi három évben a Kolping Családosok kezdeményezésére, és néhány lelkes család újraindította. |
|
|
Szüreti bál |
|
|
Írta: Orbán Csaba
|
|
A vidéki nép életében a mindennapi munka gyümölcse, a jó
termés begyűjtése keltette, kelti a legnagyobb megelégedést, egy olyan
eredményt, ami a családok, a falu jólétének a biztosítója.
Ahogy aratáskor „tánc”-ot tartott a falu, ünnepelt,
úgy ősszel, a szüret idején szintén vigadalommal, táncolással, ünnepléssel
fejezte ki kétkezű munkájának gyümölcsének eredményét.
A szüreti bál megtartása
minden évben ugyanazon a napon történik, Kis-Boldog Asszony napján, szeptember
8-án, a falu búcsújának ünnepén. Ezen az ünnepen sokan magukra öltik a népviseletet. A csőszlányokat a
párta, míg a csőszöket a váltól csipőig keresztülkötött piros, vagy a
csőszkirálynak piros-fehér-zöld pántlika különbözteti meg. Mindenki részt vesz a búcsús szentmisén, majd délután, 16-17 óra körül
kezdődik a csőszfelvonulás, szebbétéve az ünnepet. A csőszök lóháton, míg a csőszlányok szekéren járják be a falu utcáit,
és a szomszéd falut, Székely-Hódost, szüreti nótákat énekelve, zenészek
segitségével, akik hegedűn és harmónikán kisérik a szüreti bálnak emléket
nyújtó nap főszereplőit. A felvonulásról visszaérkezve kezdetét veszi a
„Szüreti bál” a kultúrotthonban, amelyre minden mulatni vágyó embert szeretettel várnak
a csőszök és a rendezők. A bált a csősztánc nyitja meg. A szőlő-csőszök szerepét magukra öltő
leányok-legények jobbágytelki táncrendet mutatnak be, amely megismétlésre kerül
éjfélkor is. Minden csősz-lány vacsorát hoz párjának, az elfogyasztására a
második csősztánc lejárta után kerül sor. A kultúrotthonban a
„szőlős”-re a terem közepén, a mennyezetre függesztett szőlőállvány emlékeztet,
amelyre lopásra felkinált szőlőgerezdek vannak kötözve, olyan erősen, hogy a
„szőlő-tolvajok” azt könnyedén letudják szakasztani. Ezt a szőlőt őrzik a
csőszök a mulatság alatt, akit viszont elfognak lopás miatt, azt az előre
kikiáltott szőlő árának kifizetésével büntetik - tulajdonképpen a „szőlőlopás” az a történés,
amely a tánc mellett érdekessé teszi a Srüreti bált. Ezzel a gesztussal a fiatalok a
szőlősök őrzőire, a szőlőcsőszökre
emlékeznek, akik régen, a „Hármashatár” működése alatt nem kis feladatot vettek
a vállukra: az egész falu szőlősét óvták a tolvajoktól, és a vadállatoktól. Az egyik szőllő-korona licitálására
várnak jelentkezőket a csőszök, aki viszont jobban bízik a szerencsében, mint a
zsebében, az tombolát vásárolhat a csőszlányoktól, ezzel lehetőséghez jutva a
másik szőlő-korona megnyeréséhez. A szőlő-koronák a több tíz gerezd szőlő
mellett egy-egy üveg bort is tartalmaznak. A mulatság lejárta után kipihenhetik
magukat a csőszök is. A csősz-legények párjuknak ajándékot adnak viszonzás
fejében a finom vacsora végett.
Mi,
fiatalok arra törekedünk, hogy ez a szép szokás még sokáig megmaradjon
falunkban.
Orbán Kálmán
|
|
Aratófesztivál a rábaközi Szilban 2013.07.06 |
|
|
Írta: Vitézi Ének Alapítvány
|
A Jobbágytelki Együttes részt vett az Aratófesztiválon, ahol az aratóverseny eredményhirdetésekor csapatukat különdíjban részesítették.
Az eseményről az alábbi videót készítette a Vitézi Ének Alapítvány:
http://youtu.be/JIosmW132a8
|
|
Videó a Lőrinc-napi fogadalmi búcsúról |
|
|
Írta: Vitézi Ének Alapítvány
|
A Jobbágytelkén 2013. július 10-én tartott Lőrinc-napi fogadalmi búcsúról már elérhető egy vágott - a technika ördöge sajnos kicsit kibabrált velünk, és olykor remegőssé tette a képet - videó, amely az alábbi oldalon érhető el:
http://youtu.be/ltp3xDxypbk
|
|
Szivárvány Jobbágytelke felett |
|
|
Írta: Orbán Csaba
|
Élményékben gazdag ünnepet tartottak augusztus 10-én Jobbágytelkén. A
helyi katolikus templomban Szent Lőrinc vértanúra, a fogadalmi búcsú
napjára emlékeztek. A szombat délelőtti szentmisén Köllő Gábor
nyárádremetei plébános mondott szentbeszédet. Az ész önmagában nem elég,
eszünk a szívünk erejéből él. A gyermekeket a szív okosságára is meg
kell tanítani, mert a lélek termőtalaján terem az igazi élet – hangzott
el a szentmisén, ahol Mihály József helybeli plébános a faluban töltött
tíz év örömeire és nehézségeire emlékezett.
A helybeliek és a falutalálkozóra hazatérők szívéből-lelkéből ezúttal is
olyan szépen szólt az ének, ahogy megyénk egyetlen más templomában sem.
Az ünneplő tömeget, a népviseletbe öltözött fiatalokat sárpataki
huszárok vezették a 2006-ban megnyílt falumúzeum udvarára, ahol Ila
Gábor olvasta fel a küldetésben levő alpolgármester üzenetét. Berecki
Éva az iskola névadója, Petres Kálmán versét szavalta, majd a vendégek
megtekinthették a falu viseletét és régi használati tárgyakat bemutató
néprajzi gyűjteményt.
Az ünnepség délután a művelődési házban folytatódott. Az öt éve elhunyt
Balla Antalra Kelemen Ferenc rádióriporter emlékezett. Meghatódottan
mesélte el azt az első megdöbbentő és meghatározó élményt, amikor a
művelődési ház színpadáról énekelni és táncolni látta a jobbágytelki
népi együttest, s ennek nyomán élete végéig szakemberként és barátként
is végigkísérte Balla Antal pályáját. Azé a Balla Antalét, akinek
sikerült elérnie, hogy ne alakuljon termelőszövetkezet a faluban, s a
legszigorúbb időszakban újjáépítsék a leromlott katolikus templomot, aki
közösséggé kovácsolta a falut, s a helybeli együttest eljuttatta a
siker csúcsaira, olyan hírnevet szerezve Jobbágytelkének, amilyennel
kevés félreeső erdélyi falu büszkélkedett. A mókás kedvű, éles eszű,
szívós, ötletes és kitartó együttesvezető boldog és szomorú pillanataira
e sorok írója emlékezett, akinek riportkötete a Balla Antallal készült
beszélgetéseket megörökítő írás címét viseli.
Nem lehetett meghatódás nélkül végignézni azt a dokumentumfilmet,
amelyet Kelemen Ferenc hozott erre az alkalomra. A Balla Antal életét
követő művészfotóit Kiss Dénes marosvásárhelyi rádiószerkesztőnek a
Panek Katalin és Kelemen Ferenc közreműködésével készített
hangfelvételeivel mesterien illesztette össze a budapesti Virág György,
akinek sikerült a közönség körébe varázsolnia a mókás kedvű ünnepeltet, s
vele együtt a falu népét munka, tánc és éneklés közben.
A Berecki Éva vezette ünnepi műsorban Balla Antal emléke előtt
tisztelegtek a Madarasan Judit vezette vajdaszentiványi táncosok és a
budapesti Stoller Antal Huba meghívottjai. Az ő kezdeményezésére
létesült a falumúzeum, és sikerült Balla Antal lakását tájházként
megőrizni, s emlékének ápolásában is minden alkalommal, ahogy ezúttal
is, tevékeny szerepet vállal. A három budapesti pár Vavrinecz András,
Nagy András és Fekete Márton játékára a profi táncosok biztonságával
hódította meg a közönséget. Nagy Dorka különös átéléssel énekelt,
Majercsik Gábor, Balla József, Nagy Gábor, Eszes Orsolya, Bertha
Adrienne, Portleki Kinga, a Vasas Obsitos táncosai jobbágytelki és
magyarszováti táncokat jártak.
Talán sokan úgy hihették, hogy ezt már nem lehet fokozni, amikor
óvodásokkal, kisiskolásokkal telt meg a színpad, s örömmel láttuk, hogy
van, lesz, lehet folytatása annak a nagyszerű folyamatnak, ami 1945-ben a
faluban elkezdődött. Aztán a nagyobbak következtek, majd a jobbágytelki
fiatalokból álló csoport lépett színpadra. És ekkor mindazokat, akik
szerepelni látták a jobbágytelki együttest, elözönlötték az emlékek,
hisz kiderült, hogy ifj. Orbán Károly kántortanító vezetésével a nyolc
fiú és a 11 lány – szépek, fiatalok, csinosak, kifogástalanul egységes
viseletben – mindet tud, amit valaha az együttes tudott. Anti bácsi
szelleme ott bujkált a precíz, pontos mozdulatokban, a színpompás
kavargásban, a tisztán előadott jobbágytelki dalokban, abban a pergő,
változó színpadképben, amiről úgy véltük, hogy feledésbe merül. Az
unokaöcs vezetésével, aki elsőnek végezte a kántortanító-képzőt, a
jobbágytelki fiatalok megmutatták, hogy nem kell siratni, nem kell
sajnálni a múltat, hiszen van, aki továbbvigye azt a hagyományt, amit
tehetséges kántorok, karvezetők alapoztak meg, s amit gyutacsként Balla
Antal élesztett fel s adott tovább. A „jobbágytelki piros párisz”, az
eget koszorúzó szivárvány elevenedett meg abban, ahogy megmutatták, hogy
mit tudnak, s annak az ígéretét is, hogy mindent elérhetnek,
megtanulhatnak, ami a népi táncban fontos és szép ma is.
Akkora élmény volt látni őket, hogy Kelemen Ferenc a csillagösvényen
hazafelé tartó Balla Antal jelképes üzenetét is meghallotta, aki
megnyugodva látta, hogy nem megy feledésbe a falu gondjaira bízott
szellemi hagyaték.
A szűnni nem akaró taps után az ünnepség résztvevői mellett Jobbágytelke
42 nyolcvan év fölötti lakója is oklevelet kapott. Aki még bírta, az
éjszakába nyúló táncházzal zárta a szombati falunapot, amelyet a
polgármesteri hivatal, a Sombor Kft. és Jan de Vitte hozzájárulásával a
Jobbágytelki Kulturális Egyesület szervezett.
Bodolai Gyöngyi - újságíró(népújság)
|
|
|
