Címlap Hírek Hírek Balla Antal emlékére

Balla Antal emlékére Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 
Írta: Orbán Csaba   
   Balla Antal élete és neve egybeforrt faluja, Jobbágytelke nevével, sorsával.
   A falu énekes-táncos kedve évszázadok óta híres a környéken. Ezt a hírnevet írásos emlékek is őrzik. Bartók Béla a század elején többször is megfordult a faluban, s 1914-ben 40 népdalt vett fonográfra. Persze, gazdag dal- és tánchagyománnyal rendelkező falu még sok van, de évtizedek óta működő népi együttest vagy akárcsak dalárdát mégis csak kevésnek sikerült kiépítenie és fenntartania. Az együttesnek Anti bácsival volt szerencséje. Anti bácsi belső vágyainak is teret adva megerősödhettek azok a közösségformáló erők, melyek a múltban gyökerező kultúra életben tartását és a világgal való megismertetését tették lehetővé. (Stoller Márton)
  Balla Antal 1926. június 15-én született Jobbágytelkén, hétgyermekes földművelő családban. Tudásvágyának és tehetségének köszönhetően meghatározó egyénisége lett falujának: 31 évig tanácstitkár, 10 évig tisztviselő. 1945-től szervezte és vezette a Jobbágytelki Népi Együttest. „Valóban álom volt, sokáig megfoghatatlan, de egyre inkább körvonalazódott. Volt hozzá fogódzóm a valóságban. Én beleszülettem egy oly hagyományba, amit csak folytatni, továbbépíteni kellett. Mi kilencen voltunk testvérek, heten nőttünk fel, de az ének és tánc ki nem fogyott közülünk. Véremben volt a móka.” Anti bácsinak köszönhető, hogy a falu elkerülte a kollektivizálást annak idején. Vele készült interjúk tanúsága szerint nem kis lelkiismeret-furdalást okozva magának. „Félrevezettem még az Atyaúristent is!” Megtudta, hogy több falu is van Romániában, melyek erdőhöz közel eső területeken fekszenek, ezért a rossz minőségű termőtalaj miatt kimaradtak a kollektivizálásból (Hodák, Déda, Dédabisztra, Idecspatak, Üvegcsűr). „Én akkor a hodosi néptanácsnál dolgoztam. Hodoson hamar meglett a téesz. Úgy látszott, ez a sors vár ránk is. Aztán hallottam, hogy a Görgény völgyében nem lesz kollektív, mondom magamban, az istenit, akkor itt sem lesz. Szerencsére volt egy románul sem írni, sem olvasni nem tudó aktivista a néptanácsnál, akinek össze kellett állítania a papírokat, s felterjeszteni a rajonnak. Ő megkért engem, s aztán én beírtam gazdának még azokat is, akik sok éve nem laktak már a faluban, hogy minél kisebb birtokokról adhassanak jelentést. 441 családot írtam össze, pedig a gazdaságok száma 41 volt. Néhány nap múlva jött az ukáz fentről. Este megyek haza, édesapám ül szomorúan, csak úgy maga elé nézve: - Mi lesz velünk, Anti? - kérdezte nyugtalanul. Édesapám, nem kollektivizálunk!” Azonban, hogy rosszat ne szólhassanak a falura, azzal érvel, hogy a kultúrmunka elengedhetetlen, mert nincs gazdaság. „Hibámat azzal álcáztam, hogy sokat tettem a kultúráért.” (Sándor Attila) 
Nyolcvanadik születésnapjára meglepetést tartogatott számára szeretett közössége. A budapesti Stoller Antal szorgalmazására falumúzeumot létesítettek Jobbágytelkén, és az avatási ünnepséget egybekötötték Balla Antal köszöntésével.
   2006. június 18-án falunap keretében megnyílt a Jobbágytelki Falumúzeum. Köszönet érte minden támogatónak, létrehozónak, a kiállított tárgyak adományozóinak, gyűjtőinek, rendezőinek. Szentmise után falubeliek, vendégek együtt vonultak a részben felújított múzeum épületéhez, ahol szentelés után Mihály József plébános és Orbán Sándor polgármester együtt vágták át a bejáratot záró szalagot, jelezve ezzel a megnyitást. Egyelőre csak két szoba használható, ideiglenes elrendezésben, de ez is híven tükrözi Jobbágytelke viseleteinek, használati tárgyainak gazdagságát. A megnyitóra 250 tárgy került nyilvántartásba, kapott feliratot helyi megnevezésével, adományozójának feltüntetésével. A Falumúzeum megnyitása után a vendégek ünnepi ebéden köszöntötték Balla Antal jobbágytelki együttesvezetőt 80. születésnapján, amelynek fényét jelentősen emelte a három meghívott együttes, Nyárádmagyarósról, Nyárádselyéről és Mezőpanitról. (Honlap)
   Balla Antal 2008. március 30-án, 82 éves korában hunyt el. „A sors kifürkészhetetlensége, hogy a húsvéti ünnepeket követő hétvégére eső érkezésemet türelmesen megvárta. Hosszasan beszélgettünk, de szavai még halálos ágyán sem voltak mentesek örökkévaló tréfálkozásától. Bár nehezebben beszélt, de az agya még ekkor is minden percben huncutságokat szült. Vasárnap reggel azután utolsó sóhajjal búcsúzott. Két napra rá, április elsejére esett a temetés. A dátum ez esetben véletlenszerűségében is jelértékű. Hiszen mikor búcsúzzunk egy örök tréfamestertől, ha nem április elsején. Temetésén, a koporsóra hulló földdarabok doboló ritmusa felidézte bennem az újságírói mondatot: Messze látszik Balla Anti kalapja. Ezt annak idején azért írták, mert népművelői munkássága sokakat érintett a falu határán, országhatáron túl is. Mára ez a mondat azonban fizikai értelemben is megigazult, hiszen Anti bácsi az égi mezőkről int már felénk. Gyors járására emlékezve nem feledem intő mondatát: Úgy kell járjak, hogy a légy a talpam alatt meg ne dögöljék. Tudom, ennyi energiával még onnan túlról is képes közénk hajítani a kalapját, mint megtette oly sokszor, amikor elégedetlen volt. Vigyázzunk, mert megteszi most is, ha nem végezzük jól a dolgunkat az általa megmunkált örökséget illetően. Ezt kell szem előtt tartanunk a jövőben.” (Stoller Antal)
   „Reá emlékezve ez a nóta jut eszembe: Úgy ég a tűz, ha tesznek rá. És Balla Antal tett rá, rakta éveken, évtizedeken át. Ha egyik keze megfáradt, rakta a másikkal, majd rakta mindkettővel, hogy Jobbágytelke híre messze jusson, a Tarbükkön túl, völgyeken, hegyeken, országokon át. A Hodos-patak fejénél fekvő Jobbágytelke lakói szorgos emberek, akiknek a - magyar nép által találóan „életnek” nevezett - búza a legfontosabb terményük. Duplán az, hiszen nem csak az életet adó kenyér alapja, hanem a szalmafonat készítésének anyaga is. A szalmafonatból kalapot készítenek, amely megóvja őket a búzát érlelő napsugártól! Hát ilyen ott az élet, ahol Balla Antal rakta a tüzet.” (Stoller Antal „Huba”)
   Az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében október 19-én, vasárnap, a déli istentiszteletet követően nyílik a Balla Antal emléke előtt tisztelgő fotókiállítás. A felvételeket Virág György, ötvenöt éves budapesti lakos készítette. Munkájáról így nyilatkozik: - Végzettségem szerint nyomdai fényképész (később tipográfus) lennék. Lassan harminc éve főként szitanyomással, grafikával, fényképezéssel foglalkozom. A hetvenes évek közepe óta járunk Erdélybe. Jobbágytelkére Kelemen Ferenc rádióriporter és felesége vitt ki, nejemmel együtt. Azóta egyre mélyülő barátság kötött minket Balla Antiékhoz. Nála voltunk otthon, s ő nálunk volt itthon, mikor Pesten járt. Az eltelt évek során sok-sok képet készítettem róla és a falu életéről. Ezekből válogattunk egy csokorravalót, főként portrékat. A fotók mérete 30x40, illetve 40x50 cm. Habkarton paszpartuval készítettem el a képeket, így nagyon könnyen rögzíthetők, illetve függeszthetők.

Összeállította: B.D. (e-népújság.ro)

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.

Egy kép...

No images

Statisztika

Tagok : 1191
Tartalom : 51
Webcímek : 18
Tartalom találatai : 100801

Partnereink

Belépés



Megjelent a Jobbágytelki Falumúzeum új portálja
Kedves Olvasónk! Miként észrevehette, megváltozott a Jobbágytelki Falumúzeum portáljának megjelenése. Kellemes böngészést kívánnak,

a szerkesztők
 
Megnyílt a Jobbágytelki Falumúzeum!

Köszönet érte minden adományozónak és segítőnek, különös tekintettel Orbán Kálmánné Veronkának és családjának.

 

Szavazás

Járt-e már Erdélyben?
 

Támogatja a Vitézi Ének Alapítvány.