Bartók Centenárium! Visszatekintés 3. |
|
Írta: Orbán Csaba
|
"Nem féltem Jobbágytelkét" A hétvégi Bartók-centenárium kapcsán
Jobbágytelkén tartotta kihelyezett ülését a Magyar Művészeti Akadémia
népművészeti tagozata. Az esemény végén a tagozat vezetőjével, Kobzos
Kiss Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművésszel, az Óbudai
Népzenei Iskola igazgatójával beszélgettünk.
Kobzos Kis Tamás –Először jár itt?
–Igen, ezen a vidéken először vagyok, bár
negyvenegy éve járok Erdélybe, a Mezőségre, nagyon sokat járok a
Gyimesekbe, Csíkba, Moldvába, de ez a vidék eddig kimaradt.
–A tagozatuk is első alkalommal érkezett erre a vidékre.
–Igen, Stoller Antal Hubának köszönhetően, aki a
tagozatunk tagja. Ő javasolta ezt, már egy-másfél éve foglalkozik a
szervezéssel, és kerestünk egy olyan alkalmat, amikor lehetőség van,
mint most a búcsú, a száz éves évforduló, ezek nagyon jó apropót adtak.
–Miért éppen Jobbágytelkére esett a választás, azon kívül hogy Stoller Antal is javasolta ezt?
– Ha az ember énekel, táncol, zenél, akkor
természetesen megismeri Jobbágytelkét, mert például A malomnak nincsen
köve és még négy-öt népdal biztosan bekerül a repertoárba, ismert. De én
sem tudtam azt, hogy Bartók hogyan járt errefelé.
–Milyen élményeket nyújtott az Önök számára Jobbágytelke?
– Nagyon komoly élményeket. Nagyon megható volt a vasárnap esti
műsor, látva ezeket a fiatalokat, hogy egy ilyen kis faluban is milyen
műsorral állnak elő, és a templom is tele volt... Szóval lelke van a
falunak. Hasonló nagyságú és ennél nagyobb falvakban jártam, és nem
tapasztaltam ezt a fajta lokálpatriotizmust, ami köszönhető Balla Anti
bácsinak is, akit én is láttam annak idején, Magyarországon
fesztiválokon találkoztunk, láttuk egymást. Úgy látom, nélküle is
folytatódni fog ez a hagyományőrző munka.
– Mit jelent vagy jelenthet a magyar népművészet számára Jobbágytelke, illetve közkincse, hagyatéka?
– Egyrészt ez a hagyaték sem akármi, ez abból is látszik, hogy Bartók
negyvenhárom dalt gyűjtött – ha jól tudom –, tehát ő is megbecsülte
annak idején, pedig elég sok helyen járt a Székelyföldön, de kiemelt
gyűjtőhely volt számára Jobbágytelke. És nem kis dolog ezt az örökséget
továbbadni olyan körülmények között, amikor inkább a felejtés, a
gyorsulás a jellemző mindenhol. Szerintem példaértékű, ami itt folyik.
–Ezzel már érintette is a
következő kérdést. Ami itt van a faluban, amivel első alkalommal
találkozott, Ön szerint élő vagy éltethető, netán a feledés útjára
lépett?
– Nem. Meggyőzött az a kevés idő, amit itt töltöttünk, hogy ez a
továbbéltetés már visszafordíthatatlan folyamat, úgyhogy semmilyen
aggályom nincsen. Nagyon szép volt a gyermekek templomi éneklése is, az
is teljes mértékben meglepett, mert hallottam már a környékbeli
gyermekkórusról és a szovátai gyermekotthonról. Mi is rendeztünk
jótékonysági estet a szovátai népzenetanítás javára idén februárban.
–Hogyan érezték magukat Jobbágytelkén? Érdemes volt-e ide eljönni?
–Nagyon sok élménnyel és két-három kilogrammal gazdagabban térünk
haza. Ezt pedig az egész tagozat nevében mondhatom. Dolgoztunk is, három
komoly ülésünk is volt. Fontos megemlítenem, hogy három olyan
tekintélyt láthattunk itt, mint Almási István népzenekutató
Kolozsvárról, Kallós Zoltán Válaszútról és Novák Ferenc „Tata”
Budapestről, aki Stoller Antal Huba mestere volt, ő nagyon rég ismeri
ezt a falut és táncrendjét. Forrás: www.szekelyhon.ro A cikkért köszönet: Gligor Róbert Lászlónak
|
|
Bartók Centenárium! Visszatekintés 2. |
|
Írta: Orbán Csaba
|
Bartókra emlékeztető ereklyék Sok magyarországi vendég érkezett a
Jobbágytelki Kulturális Egyesület és az Magyar Művészet Akadémia által
szervezett, hétfő este lezárult Bartók-centenáriumra, de a falu is
bekapcsolódott a rendezvénybe. Annál is inkább, minthogy
Kisboldogasszony napja a település búcsús ünnepe is, és az
akadémikusokkal ezt is meg szerették volna ismertetni. Ugyanakkor a
helyi népszokásokba is betekintést szerettek volna nyújtani.
Színvonalas programmal emlékeztek vasárnap a faluban
A hétvégén tartotta kihelyezett ülésszakát a Magyar Művészeti
Akadémia (MMA) népművészeti tagozata Jobbágytelkén abból az alkalomból,
hogy a faluban Bartók Béla 1914-ben tett látogatására emlékeztek.
Gazdagodó Bartók-sarok a falumúzeumban
Az ünnepség vasárnap délután a falumúzeum udvarán vette kezdetét,
ahol a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar hét dal adott elő a Bartók
által itt gyűjtött anyagból, Galányi András akadémikus szavalta el Bóda
Istvánnak Bartókhoz írt versét, majd Nagy Zoltán magyarországi művész
szólt az általa készített kerámia emlékkompozícióról. Amikor
megfogalmazódott a feladat, az Erdő, erdő, erdő című népdalt találta a
legkézenfekvőbbnek az alkotó: az erdőt egyetlen fa jeleníti meg, de ott
van a tizenkét, egymástól különböző madár és néhány információ a
zeneszerző 1914. évi nyárádmenti gyűjtőmunkájáról.
A száz kerámialapból összeállított zománcozott kültéri alkotást a
Marianum egyesület rendelte meg és adományozta a falunak a tavaly. Az
egyesületet képviselő Nagy Vera nővértől megtudtuk: magyarországi
pályázat útján nyertek támogatást külhoni kulturális emlékhelyek
létesítésére, de végül objektív okok miatt nem tudták felhasználni az
összeget, de mindenképpen nyereség számukra, hogy a kompozíció
elkészült. Nagy Vera szerint üdvös lenne Nyárádremetén,
Nyárádköszvényesen, Székelyhodoson, Ehedben is hasonló emlékjelekkel
megörökíteni a száz évvel ezelőtti pillanatot.
A Bartók-sarok a múzeumban
A falumúzeumban külön sarok emlékezik Bartók itteni gyűjtésére. Az
MMA tagja, a budapesti Stoller Antal már 2008-ban kezdeményezte az
emléksarkot, és a meglévő tárgyi anyagokat az idén sikerült gazdagítani:
Vavrinecz Andrással a Magyar Néprajzi Múzeumtól sikerült beszerezniük
számos itt gyűjtött dal kottáját színesben, amin jól látszik, hogy
Bartók többször is dolgozott egy-egy dal feldolgozásán. Továbbá
megszerezték az eredeti, fonográffal készült felvételek digitális
változatát is, amely most már hallható a múzeumban, de néhány levél is
olvasható itteni munkája kapcsán. Ugyanakkor a néhai Balla Antal
hagyatékában egy 1981-es újságcikkre is rábukkantak, azt is közszemlére
bocsátották, és Hunyadi László képzőművész egy Bartók-emlékplakettet is
adományozott az ünnepi alkalomból a múzeumnak – tudtuk meg Stoller
Antaltól.
Bartók szerette a túrós puliszkát
Vasárnap délután kerekasztal beszélgetést tartottak, amelyen Bartók
gyűjtőútja volt a téma. A marosvásárhelyi Csíki Boldozsár néhány
személyes és családi részletére mutatott rá Bartók 1914-es ittlétének,
míg Kallós Zoltán néprajzkutató azt fájlalta, hogy sem Bartók, sem
Kodály nem járt a Mezőségen. A nyárádmenti gyűjtéssel kapcsolatban a
kolozsvári Almási István népzenekutató elmondta: Bartók 1914 áprilisában
sokat gyűjtött a Nyárádmentén, csupán Jobbágytelkéről negyven dalt
felvételezett. Hatalmas arányú gyűjtőmunkája, precíz lejegyző
technikája, szilárd logikai rendszerezései, valamint a zenei
néphagyomány sokféle kérdését tárgyaló kimagasló írásai Bartókot a
kelet-európai népzenei kultúrák legnagyobb tudósává avatták – méltatta a
professzor a zeneszerzőt. Az is kiderült: Bartók a Cantata profana
szövegét a légvonalban közeli Görgény menti Felsőorosziban gyűjtötte.
Bár a beszélgetésen időhiány miatt kevés szó esett Bartók
Jobbágytelkén eltöltött napjairól, az 1981-es újságcikkből kiderült: a
zenetudós Petres József kántor családjánál szállt meg, reggelente tojást
és kávét fogyasztott, kedvenc étele volt a tejfölös csirkepaprikás, de
szerette a túrós puliszkát is. Jobbágytelki hangfelvételeit is a kántori
lakásban rögzítette, de sokat járta a környező falvakat is. Ehedben 19,
Köszvényesen 26, Remetén 37, Jobbágytelkén pedig 40 (egyes állítások
szerint 41 – szerk. megj.) dalt rögzített. Szűkszavú ember volt, de a
gyermekeknek hamar megnyílott, játszott velük, elutazásakor cukorkát
osztogatott nekik.
Akadémikusok szállták meg a falut
Az MMA a hétvégén a faluban tartotta kihelyezett ülését. Mint a
népművészeti tagozat titkárától megtudtuk, a kihelyezett ülések célja,
hogy a tagok megismerjenek egy vidéket, népművészeti szempontból értékes
helyeket, ezzel is egyfajta támogatást nyújtsanak az illető
településnek, egyesületnek vagy alkotóknak. Az idei üléseken az
adminisztratív ügyek mellett megtárgyalták, hogy a jövőben kit és hogyan
tudnak támogatni, de főleg az MMA által támogatott ösztöndíjasok
számoltak be munkájukról: az erdélyi Demeter Miklós és Péter Alpár,ÂÂ a
magyarországi Major Balázs, Vágner Zsolt és Kerekes Ibolya.
Népművészeti esték biztosították a színvonalas szórakozást
A jobbágytelki eseményre az MMA népművészeti tagozatának számos tagja
utazott ki: Almási István, Fodorné László Mária, Galánfi András, Keserű
Katalin, Kékedi László, Kobzos Kiss Tamás, Kóka Rozália, Landgráf
Katalin, Mihályi Gábor, Petrás Mária, Sipos Mihály, Stoller Antal,
Szatyor Győző, Vajda László, Vidák István, Kunkovács László, Zelnik
József, Kallós Zoltán, Novák Ferenc, Vavrinecz András akadémikusok –
tudtuk meg a szervező házigazda egyesülettől. A szervezők szerint minden
vendég jól érzi magát itt, meglepő volt a fogadtatás, elégedettek a
körülményekkel is, tetszik a falu, és jó hangulatban folynak az ülések.
Stoller Antal, a jobbágytelkiek régi ismerőse és támogatója elmondta:
tavaly kezdeményezte, hogy idén itt tartsák a kihelyezett tagozati
ülést. Bízik abban, hogy az akadémikusok és vendégek jó hírét viszik
Jobbágytelkének, ő pedig továbbra is azon dolgozik, hogy anyagi
forrásokat szerezzen a helyi falumúzeum és tájház feljavítására abból a
célból, hogy vendégek fogadására alkalmassá tegyék azokat.
Népművészeti estek
Vasárnap este a nagyszínpadon népművészeti műsorra került sor,
amelyre nemcsak a vendégek, hanem sok helybéli is kilátogatott. A
jobbágytelki hagyományőrző néptánccsoport három korosztálya is
fellépett, de a Fölszállott a páva verseny díjazottja, a nyárádszeredai
Bekecs néptáncegyüttes is megörvendeztette a közönséget. Műsorszámai
közben az MMA neves egyéniségei is színpadra léptek. Petrás Mária
moldovai csángó gregorián dalt és archaikus imádságos éneket adott elő,
Kobzos Kiss Tamás Lajta László gyűjtéséből válogatott, Sipos László
gyímesi csángó muzsikát szólaltatott meg. Kóka Rozália mesemondó A
pletykás asszonyok című bukovinai mesével nevettette meg a közönséget,
Gábor Ferenc, Bőr Gyula, Kortyák Ferenc és Vavrinecz András Bartók által
gyűjtött jobbágytelki dalokat muzsikáltak, de a péterlaki zenészek
repertoárjából is kölcsönöztek, majd a közönséggel együtt énekelték el
Jobbágytelke himnuszát, a Szép szivárvány koszorúzza az eget című
népdalt, míg Döbrönte Petra Bartók nagymegyeri gyűjtéséből énekelt. A
hétfő esti műsorra maradt a marosvásárhelyi Dzseztán koncertje, a Cinige
Zenekar, az Öves Együttes és a Maros Művészegyüttes előadása. Forrás:www.szekelyhon.ro A cikkért köszönet: Gligor Róbert Lászlónak
|
Bartók Centenárium! Visszatekintés 1. |
|
Írta: Orbán Csaba
|
Bartók Béla 1914. évi körútja során Jobbágytelkén is gyűjtött
népdalokat, többek között a magyar kultúrterület egészén ismert Erdő,
erdő, erdő, marosszéki kerek erdőt. Bartók ezen száz évvel ezelőtti
látogatásának és gyűjtésének különös figyelmet szenteltek a szakemberek
és a jobbágytelkiek. A hétvégén rangos vendégek jelenlétében
ünnepelhetnek, ugyanis a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Népművészeti
Tagozata ebből az alkalomból a nyárádmenti faluban tartja kihelyezett
tagozati ülését.
Emlékjelet avatnak
A
szombat este érkező mintegy hatvan fős magyarországi vendégcsoportot a
község határánál fogadják, vasárnap délelőtt tartják a zárt
ülésszakokat. 16 órától a falumúzeumnál emlékeznek Bartók látogatására,
az ünnepi beszédek mellett felavatják az épület falán elhelyezett, a
Marianum Egyesület által tavaly készíttetett emlékkompozíciót, majd a
jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar énekel a száz évvel ezelőtt gyűjtött
dalokból. Ezt követően kerekasztal-beszélgetést tartanak olyan neves
zenei és néprajzi szakemberek részvételével, mint Csíky Boldizsár,
Almási István, Barabás László, Kallós Zoltán, Novák Ferenc. A programot
népművészeti est zárja, a szabadtéri színpadon fellép: a jobbágytelki
hagyományőrző néptánccsoport, a Bekecs néptáncegyüttes, a Dzseztán
együttes és az MMA Népművészeti Tagozat művészei és barátai: Kóka
Rozália, Petrás Mária, Kobzos Kiss Tamás, Sipos Mihály, Vavrinecz
András, Eredics Gábor.
Igazi értéke a népdalnak van
Az
ünnepség hétfőn is folytatódik, az MMA folytatja üléseit, majd
bekapcsolódik a falubeli programokba: délben Losonczi Béla festőművész
kiállítását nyitják meg, 13 órától kerül sor a Kisboldogasszony-napi
búcsús szentmisére a templomban, ahol a Marosszéki Kodály Zoltán
Gyermekkar is fellép. Délután a falu utcáin felvonulnak a helyi
csőszlegények és -leányok, este pedig szüreti mulatságot rendeznek a
kultúrotthonban. Ezt megelőzően ismét a szabadtéri színpadhoz várják az
ilyenkor hazasereglő jobbágytelkieket és vendégeiket, ahol fellép a
Cinige zenekar, az Öves együttes és a Maros Művészegyüttes.
Nem lesz hiány kulturális műsorokból és tudományos értekezletből
A Bartók-centenárium célja egyrészt tisztelegni a neves zeneszerző
száz évvel ezelőtti látogatása emlékének, másrészt az itt gyűjtött
eredeti népdalkincs újraélesztése. A kapcsolódó események mentén kiemelt
figyelmet szentelnek a helyi népi, egyházi és gasztronómiai szokások
felelevenítésének és megőrzésének is – tudtuk meg Ila Gábortól, a
rendezvényt szervező Jobbágytelki Kulturális Egyesület elnökétől, aki
úgy érzi, végre magas színvonalú programmal tudják gazdagítani a helyiek
és a felső-nyárádmentiek kulturális életét. Ila Gábor szerint igazi
értéke az autentikus népdalnak van, érzéseinket a népdalok révén tudjuk
leghűbb módon kifejezni. A mai zene csak befogadóvá teszi az embereket,
de érzéseik tükrözésére kevésbé ad lehetőséget – állítja a zenész
szakmájú kulturális szervező és vezető. Forrás: www.szekelyhon.ro A cikkért köszönet: Gligor Róbert Lászlónak
|
Jobbágytelke ügyét szolgáló magyarországiak! |
|
Írta: Orbán Csaba
|
Hogyan értékesítheti szellemi és tárgyi örökségét egy székelyföldi
település? Hogyan állhat ma talpra, ha nemcsak a pénz, hanem a szellemi
tőke is hiányzik? Mindenképpen kell egy kéz, ami a hónuk alá nyúl. Példa
lehet rá Jobbágytelke, amely talált ilyen embereket.
Kiaknázatlan, de talán még fel sem fedezett értékek rejlenek egy-egy
vidéki közösségben. Jobbágytelke népi és kulturális örökségére már az
1970-es években felfigyeltek nemcsak a kutatók, hanem a nagyközönség is.
A kommunista rezsim bukása után a településről sokan Magyarországra
távoztak, az egykori híres jobbágytelki néptánccsoportot kézben tartó és
működtető Balla Antal is eltávozott már közülünk. A jobbágytelkiek fel-
és beismerték: megfelelő pénz és szellemi tőke hiányában képtelenek
kiaknázni, a szó jó értelmében véve értékesíteni szellemi kincseiket. A
falura több magyarországi személy felfigyelt, végül közülük három itt
ragadt, vagy legalábbis sűrűn visszatér ide. Ila Gábor fényes szakmai
karriert feladva Budapestről Jobbágytelkére költözött, és a helyi
kulturális egyesületet is vezeti. Ezúttal egy, a szakmai berkekben
közismert táncmestert és egy vállalkozót mutatunk be, akik tudásukat,
esetenként pénzüket is felhasználják arra, hogy nemcsak a külvilágnak
mutassák meg Jobbágytelke értékeit, hanem a falubeliek figyelmét is
felhívják: nem biztos, hogy érdemes vándorbotot fogni.
A ma 70 éves Stoller Antal első táncélményét ötödik osztályos korában
szerezte. Jobbágytelkével 1971-ben „találkozott” először, amikor néhány
szakmabeli társával Erdély egy részét járták be. Az 1971. és 1972. év
fordulója Jobbágytelkén érte. Az volt akkori egyik legnagyobb élménye,
hogy egy este bement a házba, ahol tartózkodtak egy jobbágytelki férfi
és hangosan azt mondta: „Magyar honvédok állnak a Kárpátok ormán!”
Ceaușescu idejében ilyent mondani életveszélyt jelentett. Ők pedig azzal
utaztak el másnap, hogy itt hatalmas erő lakozik. Még abban az évben
létrehozták az első budapesti táncházat, amelyet 2002-ben, „negyven
évesen” az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Stoller Antal élete azonban minduntalan visszakanyarodott
Jobbágytelkéhez, és a Vasas vezetőjeként megismerte a jobbágytelki Balla
Antalt, így az 1980-as években többször vitték ki Budapestre az itteni
néptánccsoportot, budapestiek jöttek Jobbágytelkére és környékére
táncolni, gyűjteni, így nagyon összefonódott az élete az Anti bácsiéval.
A faluban próbáltak egy helyi múzeumot is létrehozni, de mivel nem
találtak megfelelő, jogilag tiszta helyzetű épületet, a katolikus
egyháznak még vissza nem szolgáltatott pedagógusi lakást szemelték ki
ilyen célra. Anti bácsi 80. születésnapjára, 2006-ban rendezték be itt
az első tájszobát, azóta zajlik a múzeumbővítés. Időközben Anti bácsi
egészségi állapota megromlott, de ott volt a régi stílusú háza, benne
minden, ami őt és a helyi tánccsoportot jelentette. Anti bácsival
egyezményt kötöttek, hogy házát csak a helyi kulturális egyesületnek
adja el. Így halála után (2008-ban) kölcsönt szereztek a budapesti
Vitézi Ének Alapítványtól, hogy megvásárolhassák ezt az ingatlant tájház
kialakítása céljából.
Azóta Stoller úgy érzi, kutya kötelessége a falumúzeumot, a tájházat,
a kulturális egyesületet továbbépíteni úgy, hogy az Anti bácsi
szellemiségének megfeleljen, s hogy ide minél több ember ellátogathasson
megismerni ezt a kultúrát. Az időközben közösen létrehozott helyi
kulturális egyesületet Simó Béla, majd Bereczki Enikő vezette, jelenleg
az ide költözött Ila Gábor irányítja. Sok itt még a tennivaló, de a
községi önkormányzat segítségére is számítanának. A múlt és a jövő
szellemisége találkozik ezen a helyen, és arra kellene tanítani a
fiatalokat: ha nem muszáj, ne menjenek el külföldre dolgozni, hanem a
faluturizmus révén itthon teremtsenek maguknak megélhetést. Az 50 esztendős tiszafüredi vállalkozó, Nagy Gábor ugyancsak
szívügyének tekinti a jobbágytelki ifjúságot. A Balassi Intézet
néptánctagozatán 1973-ban ismerte meg Balla Antalt és a jobbágytelkiek
forgatós-szöktetős táncát. Bár akkor még csak annyit tudott, hogy ez a
falu Erdélyben van, táncait és dalait már ismerte. 2000-ben jött el
először ide Stoller Antallal, köszönteni Anti bácsit. Néhány éve ebben a
nyárádmenti faluban házat vásárolt, felújíttatta, újonnan készült
épületrészeit sokszor bocsátja a fiatalok és a faluközösség számára, a
„tóskerti csűr” lassan közfogalommá válik a faluban.
Gábor Jobbágytelkét fantasztikus élménynek tartja, hiszen ez egy
„itthon nevelődés”. Kell és fontos, hogy a 21. században ravatalozó épül
a faluban, de ugyanúgy kell a játszótér is, hiszen az itteni emberek
dolgoznak, élnek, fontos nekik a jövő, a gyermek, mondja. A fiatalok
szemét pedig fel kell nyitni, hogy ez a falu fontos, de nekik is fontos
kell legyen a saját létük, énjük és lokálpatriotizmusuk. A fiatalok egy
része itthon van, más része máshol tanul vagy dolgozik. De rá kell
vezetni őket, hogy bárhová mennek tanulni, a megszerzett szellemi
tőkével jöjjenek vissza a szülőfaluba, ahol van termőföld, vallás, hit,
népszokás. Őseinkből és kultúránkból építkezünk, az határozza meg
énünket – vallja Nagy Gábor. Forrás: www.szekelyhon.ro A cikkért köszönet: Gligor Róbert Lászlónak
|
Farsangi cé Jobbágytelkén! |
|
Írta: Orbán Csaba
|
A múlt csütörtökön(február 12.) megrendezésre került a farsangi cé, a
tóskerti csűrben, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület(JKE) jóvoltából. A
cé, jobbágytelkiesen jelenti a fonót. Minden utcában volt cé, így külön
helyre mentek az Alsó faluvégiek, a Csereszegiek, a Csámpibeliek, a
Kalányosbeliek, a Dombhátiak, a Faluköziek, a Nyíri utcaiak. Ma már csak
töredéke található meg a céknak, már nincsen aki menjen minden utcából,
de ahol van ott még jóízűen kötik a kalapot, recét, csitkét.
Beszélgetnek, mesélnek egymásnak élettapasztalatokat, élményeket. Míg a
leányok kötötték a kalapot azalatt a legények szánkóztak és figyelték a
leányokat az ablakon keresztül. Minden lány miután kikötötte az az
estére betervezett hosszúságú kalapot(4o méter jelenti egy karika
kalapot), elmentek szánkózni. Általában a Kalányos utcába, ahol mindig
"repül a szánkó". Míg a lányok szánkóztak, a fiúk ezalatt bementek a
céba, és az ott magukra hagyott kalapokat megrágva elszakították,
denevérszárnyat kötöttek vagy kivitték az udvaron levő fákra és
körbetekerték vele az ágakat. Figyelték a fiúk a lányokat, hogy mikor
érnek vissza a szánkózásból. Miután a lányok visszatértek, a fiúk az
ablakból figyelték a leányok reakcióit. "A fene egy meg a körmötök
hegyit", "Ilyent csinálni", "Nem szégyellitek magatokat" -hallattszottak
a leányok őszinte, de boldog felkiáltásaik. Bizony, amelyik lánynak nem
volt semmi babrálás a kalapjával nem esett jól, azt jelentette, hogy
nincs udvarlója, barátja és biza kicsordult a könnycsepp az arcára ezek
láttán. Ez volt az egyik elfoglaltság. A másik a "maszkurázás" volt. Ez
azt jelentette, hogy beöltöztek vőlegénynek, mennyasszonynak és
hamubotosnak a fiatalok. A három csavargó(szép maszkurák és a
hamubotos), utcáról utcára, césházról césházra járt megnevettetni az
embereket. Volt egy szóvívő aki bekéreztette a három maszkurát. Miután
bementek, az "ifjú pár"ÂÂ táncolt egyet, majd külön a vőlegény és kedves
arája felkérte sorra a kalapot kötő asszonyságokat. Aki nem ment, azt a
hamubotos lelkesen megverte a hamubotjával. Azért volt hamu, mert ez
látszott a ruhákon és maradt egy jel, emlékeztetőként, hogy nem ment
táncolni. Ezek mind akkor történtek amikor még nem volt TV, internet,
telefon és a fiatalság nem menekült külföldre a jobb megélhetésért. Ezeket
a hagyományokat átadva apáról fiúra rendezte meg a JKE a farsangi cét.
Az ifjú pár a hamubotossal megtáncoltatta a népséget. A nevetés, ének
nem hiányzott. Megköszönésképpen a hagyomány éltetésért a szervezők
borral és egy hatalmas farsangi tortával kedveskedtek. Köszönjük szépen a
finomságokat, találkozunk jövőre! A farsang húshagyó keddel zárul,
ez az utolsó nap böjt előtt, amikor éjjel 12-ig szabad a tánc, móka,
éneklés. Hamvazószerdával kezdődően, megkezdődik a böjt, a lemondások
időszaka! |
|
|