Jobbágytelke a Nyárád mente jobbszárnyán, Marosszék keleti részén, a tájegységet határoló Hermankapujának nevezett dombkaréj alatt terül. Nagyjából Marosvásárhely, Szováta és Szászrégen által bezárt háromszög közepén. A tréfásan Szentföld néven emlegetett falvak egyike, Hodos község négy faluja közül jelenleg a legnagyobb lélekszámú település. Ez Marosszék legszélső székely községe, mely évszázadokon keresztül megmaradt annak, pedig északi és nyugati szomszédai román lakosságú községek – központi városuk Szászrégen, magyar, szász és román lakosságú város.
Jobbágytelke a Nyárád mente legtisztább magyar katolikus községe. Szomszédai keletről: Köszvényes, Mikháza, Deményháza, nyugatról: Oláhtelek, északról: Kőhér falvak, délről: Hodos. Közigazgatásilag Hodos községhez tartozik. Ezen a néven először az 1514-es lajstromban szerepel, 68 házzal. Lakóinak száma 2002-es adatok szerint 713 fő. A lakosság egésze magyar ajkú.
A falu döntő többségében római katolikus vallású, három jobbágytelki család szombatos, kettő pedig a Jehova Tanúi szekta tagja. Jobbágytelkének óvodája és nyolc osztályos iskolája van. A falu közepén fekszik a római katolikus templom melynek tornya teljesen téglából épült 1786-ban. Előtte, az 1619-ben épült fakápolna működött a faluban, melynek helyén van most a temető.
Írásos emlékek Jobbágytelkéről
„A hodosi patak fejénél, a már ott Darvas patak nevet öltő Csermely mellett, a Tarbükk alatt fekszik Jobbágytelke, végfaluja ez oldalról Marosszéknek. Első lakói görgényi várjobbágyok voltak, honnan ide telepíttetve telephelyüket ez okból neveztek így. Hogy a marosszéki székelyek közt voltak darabontok, kik törvényellenesen a görgényi várhoz szolgáltak, kitetszik az 1607-ki kolozsvári országgyűlés végzéséből, hogy rólok végeztetik, hogy mivel ők is székelyek és a szabadság őket is egyaránt illeti, ennekutánna azok is a többi szabad székely közt, úgy mint székelyek szolgáljanak. Annak, hogy régen a marosszéki darabontok a görgényi várhoz szolgáltak, nyoma van még más törvényeinkben is, mivel az App. Cons. V. rész 56. old-on ez áll: ”A marosszéki darabontok Görgény várához való szolgálattól examináltatnak és a többi székelység közé azon szabadsággal incorporáltatnak.” Különben a görgényi várhoz az 1562-ki forrongás alkalmával tétettek volt, s így juthatott oda s kebeleztetett később vissza Jobbágytelke is a Székelyföldhöz, egyszersmind darab ideig jogfosztott lakói is a fennebbi törvény értelmében visszanyervén székely szabadságukat. Jobbágytelke az 1567. évi regestrumban mostani néven fordul elő, egy 1614-ki okmányban Jobbagytelkiffalva-nak írattatik. Jobbágytelke 1781-ben szakadt el Hódostól, s lett önálló egyházközsége..” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868, 80. o.)
„Mikházán alul a Nyárád jobbparti része már dombvidék. Az ide nyíló mellékvölgyekben a szalmakalapfonásról híres Jobbágytelke és a régi művészi részleteket mutató templomával ékeskedő Hodos érdemesek fölemlítésre.” (Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben. VII.kötet, 1901, 304. o.)
|