2008. március 30-án elhunyt Balla Antal népművelő, együttesvezető, nyugalmazott tanácstitkár. A sors kifürkészhetetlensége, hogy a húsvéti ünnepeket követő hétvégére eső érkezésemet türelmesen megvárta. Hosszasan beszélgettünk, de szavai még halálos ágyán sem voltak mentesek örökké való tréfálkozásától. Bár nehezebben beszélt, de az agya még ekkor is minden percben huncutságokat szült. Vasárnap reggel azután utolsó sóhajjal búcsúzott.

Két napra rá, április elsejére esett a temetés. A dátum ez esetben véletlenszerűségében is jelértékű. Hiszen mikor búcsúzzunk egy örök tréfamestertől, ha nem április elsején.

Temetésén, a koporsóra hulló földdarabok doboló ritmusa felidézte bennem az újságírói mondatot: „Messze látszik Balla Anti kalapja.” Ezt annak idején azért írták, mert népművelői munkássága sokakat érintett a falu határán, országhatáron túl is. Mára ez a mondat azonban fizikai értelemben is megigazult, hiszen Anti bácsi az égi mezőkről int már felénk. Gyors járására emlékezve nem feledem intő mondatát. „Úgy kell járjak, hogy a légy a talpam alatt meg ne dögöljék.”

Tudom, ennyi energiával még onnan túlról is képes közénk hajítani a kalapját, mint megtette oly sokszor, amikor elégedetlen volt. Vigyázzunk, mert megteszi most is, ha nem végezzük jól a dolgunkat az általa megmunkált örökséget illetően.

Ezt kell szem előtt tartanunk a jövőben.

Stoller Antal

szerk.: A temetésről készült videofelvétel megtekinthető az albumban, illetve egy rövid részlet a KultúrPart portálján is megtekinthető.