| Szivárvány Jobbágytelke felett |
|
| Írta: Orbán Csaba |
| 2013. augusztus 13. kedd, 09:58 |
|
Élményékben gazdag ünnepet tartottak augusztus 10-én Jobbágytelkén. A helyi katolikus templomban Szent Lőrinc vértanúra, a fogadalmi búcsú napjára emlékeztek. A szombat délelőtti szentmisén Köllő Gábor nyárádremetei plébános mondott szentbeszédet. Az ész önmagában nem elég, eszünk a szívünk erejéből él. A gyermekeket a szív okosságára is meg kell tanítani, mert a lélek termőtalaján terem az igazi élet – hangzott el a szentmisén, ahol Mihály József helybeli plébános a faluban töltött tíz év örömeire és nehézségeire emlékezett. A helybeliek és a falutalálkozóra hazatérők szívéből-lelkéből ezúttal is olyan szépen szólt az ének, ahogy megyénk egyetlen más templomában sem. Az ünneplő tömeget, a népviseletbe öltözött fiatalokat sárpataki huszárok vezették a 2006-ban megnyílt falumúzeum udvarára, ahol Ila Gábor olvasta fel a küldetésben levő alpolgármester üzenetét. Berecki Éva az iskola névadója, Petres Kálmán versét szavalta, majd a vendégek megtekinthették a falu viseletét és régi használati tárgyakat bemutató néprajzi gyűjteményt. Az ünnepség délután a művelődési házban folytatódott. Az öt éve elhunyt Balla Antalra Kelemen Ferenc rádióriporter emlékezett. Meghatódottan mesélte el azt az első megdöbbentő és meghatározó élményt, amikor a művelődési ház színpadáról énekelni és táncolni látta a jobbágytelki népi együttest, s ennek nyomán élete végéig szakemberként és barátként is végigkísérte Balla Antal pályáját. Azé a Balla Antalét, akinek sikerült elérnie, hogy ne alakuljon termelőszövetkezet a faluban, s a legszigorúbb időszakban újjáépítsék a leromlott katolikus templomot, aki közösséggé kovácsolta a falut, s a helybeli együttest eljuttatta a siker csúcsaira, olyan hírnevet szerezve Jobbágytelkének, amilyennel kevés félreeső erdélyi falu büszkélkedett. A mókás kedvű, éles eszű, szívós, ötletes és kitartó együttesvezető boldog és szomorú pillanataira e sorok írója emlékezett, akinek riportkötete a Balla Antallal készült beszélgetéseket megörökítő írás címét viseli. Nem lehetett meghatódás nélkül végignézni azt a dokumentumfilmet, amelyet Kelemen Ferenc hozott erre az alkalomra. A Balla Antal életét követő művészfotóit Kiss Dénes marosvásárhelyi rádiószerkesztőnek a Panek Katalin és Kelemen Ferenc közreműködésével készített hangfelvételeivel mesterien illesztette össze a budapesti Virág György, akinek sikerült a közönség körébe varázsolnia a mókás kedvű ünnepeltet, s vele együtt a falu népét munka, tánc és éneklés közben. A Berecki Éva vezette ünnepi műsorban Balla Antal emléke előtt tisztelegtek a Madarasan Judit vezette vajdaszentiványi táncosok és a budapesti Stoller Antal Huba meghívottjai. Az ő kezdeményezésére létesült a falumúzeum, és sikerült Balla Antal lakását tájházként megőrizni, s emlékének ápolásában is minden alkalommal, ahogy ezúttal is, tevékeny szerepet vállal. A három budapesti pár Vavrinecz András, Nagy András és Fekete Márton játékára a profi táncosok biztonságával hódította meg a közönséget. Nagy Dorka különös átéléssel énekelt, Majercsik Gábor, Balla József, Nagy Gábor, Eszes Orsolya, Bertha Adrienne, Portleki Kinga, a Vasas Obsitos táncosai jobbágytelki és magyarszováti táncokat jártak. Talán sokan úgy hihették, hogy ezt már nem lehet fokozni, amikor óvodásokkal, kisiskolásokkal telt meg a színpad, s örömmel láttuk, hogy van, lesz, lehet folytatása annak a nagyszerű folyamatnak, ami 1945-ben a faluban elkezdődött. Aztán a nagyobbak következtek, majd a jobbágytelki fiatalokból álló csoport lépett színpadra. És ekkor mindazokat, akik szerepelni látták a jobbágytelki együttest, elözönlötték az emlékek, hisz kiderült, hogy ifj. Orbán Károly kántortanító vezetésével a nyolc fiú és a 11 lány – szépek, fiatalok, csinosak, kifogástalanul egységes viseletben – mindet tud, amit valaha az együttes tudott. Anti bácsi szelleme ott bujkált a precíz, pontos mozdulatokban, a színpompás kavargásban, a tisztán előadott jobbágytelki dalokban, abban a pergő, változó színpadképben, amiről úgy véltük, hogy feledésbe merül. Az unokaöcs vezetésével, aki elsőnek végezte a kántortanító-képzőt, a jobbágytelki fiatalok megmutatták, hogy nem kell siratni, nem kell sajnálni a múltat, hiszen van, aki továbbvigye azt a hagyományt, amit tehetséges kántorok, karvezetők alapoztak meg, s amit gyutacsként Balla Antal élesztett fel s adott tovább. A „jobbágytelki piros párisz”, az eget koszorúzó szivárvány elevenedett meg abban, ahogy megmutatták, hogy mit tudnak, s annak az ígéretét is, hogy mindent elérhetnek, megtanulhatnak, ami a népi táncban fontos és szép ma is. Akkora élmény volt látni őket, hogy Kelemen Ferenc a csillagösvényen hazafelé tartó Balla Antal jelképes üzenetét is meghallotta, aki megnyugodva látta, hogy nem megy feledésbe a falu gondjaira bízott szellemi hagyaték. A szűnni nem akaró taps után az ünnepség résztvevői mellett Jobbágytelke 42 nyolcvan év fölötti lakója is oklevelet kapott. Aki még bírta, az éjszakába nyúló táncházzal zárta a szombati falunapot, amelyet a polgármesteri hivatal, a Sombor Kft. és Jan de Vitte hozzájárulásával a Jobbágytelki Kulturális Egyesület szervezett. Bodolai Gyöngyi - újságíró(népújság) |