Balla Antal 1926. június 16-án született Jobbágytelkén, 1945-től a Jobbágytelki Népi Együttes szervezője és vezetője, a hagyományok éltetője, a kultúra ápolója volt, aki élete utolsó szakaszában is arra figyelt, hogy maradandót hagyjon a közösség számára. Gyermeke nem lévén, azt javasolta a falu nevét viselő kulturális egyesületnek, hogy halála után tájházat működtessenek a házában.

A falu központjában álló tornácos ház őrzi eredeti felső-nyárádmenti sajátosságait, berendezése pedig a 20. század végi erdélyi falusi ember életkörülményeit tükrözi. A településen nem jellemző a székely kapu, Balla Antal viszont azzal tette még felismerhetőbbé a helyet, ahol élt, hogy egy hatalmas székely kaput állíttatott.

A lakásban az eredeti berendezés mellett dokumentumok, albumok, CD- és videofelvételek találhatók a több évtizedes művelődési mozgalomról, élő hagyományokról, a jobbágytelki népi együttes történetéről, fellépésekről, fesztiválokról, táncháztalálkozókról.

A tájházavatót a Vasas Művészegyüttes fellépése követte. A budapesti táncosok magyarországi, majd jobbágytelki, „Anti bácsitól” tanult táncokat adtak elő. A zsúfolásig megtelt helyi művelődési otthonban kicsik és nagyok hallgatták CD-ről Balla Antal hangját, ahogyan a „Zöld szivárvány koszorúzza az eget” című dalt énekelte.

„Mindig viccelt, állandóan jókedvű volt, még a halálos ágyán is” – mondta lapunknak az egyik volt „tanítvány”, aki szerint Anti bácsi nélkül Jobbágytelke neve ismeretlen lenne ma a világ számára, nem járna évente több száz látogató a településre, a faluközösség is sokkal szegényebb lenne kulturális szempontból.

Balla Antal több száz színházi előadásra vitte el a falubelieket Marosvásárhelyre, Kolozsvárra, de a szatmári, a temesvári, a sepsiszentgyörgyi színházak vendégprodukcióit is megnézték. A néphagyomány, a néptánc és népzene iránti elkötelezettségének köszönhetően együttesüket sok helyre hívták, táncaikat ismerik, tanítják."